esataho / 2009. május 19., kedd

Ennyi

Pedig milyen jó lett volna egy vidám bejegyzéssel indítani ezt az egészet. Valami jó kis bulizenéről írni: nyár van, hideg a fröccs, Gödör a terasz. Nem így alakult. (GAS emlékest, 2009. május 18.)

Nagyon hülye érzés volt a két hónapja meghalt Gasner Jánosra emlékezni azzal a filmmel, amit ő készített a három éve távozott Bada Dadáról.

Részletezhetnénk, mi minden történt tegnap este, végigmehetnénk az említett filmmel kezdődött, majd Peter Ogi fellépésével folytatódott eseményeken, de ez nem olyan élménybeszámolni-való alkalom volt.

Szomorú este volt, de különleges. Látni az Opál színházat, amelynek előadásából így egy halk zenével kísért monológ lett.

És Frenket, ahogy az Across the Universe c. Beatles dallal emlékezik - egy szál gitárral.

És Másik Jánost, ahogy a Let it be-t játssza - egy szál tangóharmonikával.

Szomorú este volt, de szép. Szép volt a sziámis énekeslányok arcát látni a Kicsi kicsiszolt kő közben: nehéz egyszerre énekelni és könnyeket nyelni.

Ennyi. Minden további szó felesleges. Idézzük inkább Müller Pétert: „ez már nem a Sziámi zenekar. Főleg nem Müller Péter Sziámi és zenekara. Ez Gasner János zenekara volt. És ma is az.”